Pogácsa

Szerettem Berti bácsiékhoz járni. Ott minden hétfőn kenyérsütés volt. Kemencében.

Gondosan előkészített nagyméretű, három kilós kenyerek sültek. Persze a frissen kisült kenyeret lemosás után (igen, a kemencéből kivett kenyeret le kell mosni) még hosszú ideig nem szabad megszegni, így rossz esetben a kemence-tűz-sütés iránt érdeklődő gyereksereg éhen maradt volna. Nem úgy Berti bácsiéknál, ahol Irén néném gondolt a sóvárgó csemetékre…

A kenyértésztából vett kovásszal, házi zsírral, lisztel előkészített pogácsa már ott pihent a padkán, amit a felfűtéskor amúgy is jó meleggé vált tűztérben (200 ˚C) meg lehet sütni.

Így, mire a gondoskodó Berti bátyám elrikkantotta magát, hogy: „Anyjok, adj enni a pulyának!”, akkorra mi már tele szájjal vihogtunk! Mindig így tettünk, mikor az a jó kis kurjantás elhangzott. És úgy éreztük, jó helyen vagyunk. Otthon voltunk.

Hol van ez már, gondolhatná az ember. Pedig nem olyan messze tőlünk. Ha az otthon melegét szeretnénk érezni, süssünk bátran!

Ma már keveseknek adatik meg, hogy kemence álljon a ház oldalában, ellenben mindenkinek van sütője. Keressünk egy jó receptet, és vágjunk bele! Ha időben előkészítettük, kiszaggattuk és pihenni hagytuk a tésztánkat, pillanatok alatt kész az előétel, ami garantált siker baráti társaság érkezésekor, rokonlátogatás vagy gyerekzsúr alkalmával. A konyhánkat átlengi a frissen sült péksütemény illata, a gyors ellátmány pedig ott mosolyog az asztalon a vacsora vagy ebéd elkészültéig – már ha marad belőle.

Ha még sincs ideje a sütésre, az sem probléma. Mostantól nincs gondja, ha igazi házias ízesítésű pogácsát szeretne vendégei elé tenni. Egy telefon és elkápráztathatja vendégeit pogácsáinkkal, melyet az Ön otthonába szállítunk.